Mi válik hozzáférhetővé november 4. után
A törvény szerint 2026. november 4-étől az interneten is kereshetővé kell tenni az egykori állambiztonság meghatározott nyilvántartásait. A hírek ezt többnyire az „ügynökakták megnyitásaként” emlegetik, amiből könnyen arra lehet következtetni, hogy ettől a naptól minden fennmaradt dokumentumot szabadon elolvashatunk. A törvény azonban ennél szűkebb iratkör közzétételét írja elő, és a feltöltés sem egyetlen napon történik meg. A változás így is megkönnyítheti a kutatást, de érdemes pontosan megnézni, milyen anyagokhoz férhetünk majd hozzá.[1]
Az állambiztonsági iratok eddig sem voltak teljesen elzárva a nyilvánosságtól. Az érintettek megismerhették a róluk gyűjtött adatokat, a kutatók pedig meghatározott feltételekkel kutathatták a levéltárban a fennmaradt anyagot.[2] A mostani változás egyik legfontosabb része, hogy a törvényben meghatározott, közzétett adatokat bárki díjmentesen, személyazonosítás nélkül, kereshető formában ismerheti meg, külön levéltári eljárás kezdeményezése nélkül.[3]
Milyen iratok kerülnek fel az internetre
Az „ügynökakta” nem egyetlen irattípust jelent. A köznyelv ezzel a szóval gyakran együtt említi a beszervezéssel kapcsolatos dokumentumokat, a jelentéseket és a különböző nyilvántartásokat, pedig ezek más-más kérdésre adhatnak választ. Egy kartonból kiderülhet, hogy az állambiztonság mikor próbált valakit beszervezni, egy jelentés inkább az együttműködés tartalmáról árulkodhat.
A közzététel fontos részei a 6-os kartonok. Ezek az állambiztonsági hálózati nyilvántartáshoz tartoztak, és az érintett személyes adatai mellett a beszervezéssel kapcsolatos információkat tartalmazták. Ilyen karton viszont a meghiúsult beszervezésekről is készülhetett. Ennek alapján nem következtethetünk arra, hogy minden benne szereplő nevet a ténylegesen jelentő személyek közé lehet sorolni.[3]
A B-dossziék a beszervezés és a kapcsolattartás iratait gyűjtötték össze. Tartalmazhatnak önéletrajzot, környezettanulmányt vagy beszervezési nyilatkozatot is. A B-naplók ezeknek a dossziéknak az irattári nyilvántartására szolgáltak. A jelentéseket gyűjtő M-dossziék nem szerepelnek a törvény 14. §-ában meghatározott, kötelezően internetre kerülő iratkörben. A beszervezési dokumentumok közzététele ezért nem teszi automatikusan online olvashatóvá az illető valamennyi fennmaradt jelentését.[3]
A törvény a mágnesszalagokon fennmaradt állományból a H-jelű hálózati adattár nem minősített leíró adatainak közzétételét írja elő. Ebből nem következik a többi mágnesszalagos adatállomány teljes nyilvánossága. A szalagokon ráadásul nyilvántartási adatok találhatóak, nem teljes dossziék digitalizált másolatai, így aki egy jelentésre kiváncsi, nem feltétlenül kapja meg a választ egy ilyen adatbázis találatával.[4]
A közzététel időpontja és ütemezése
A november 4-i időpont egy módosítás eredménye. Az elfogadott törvény eredetileg október 20-ára tette a fő rendelkezések hatálybalépését, ezt az Országgyűlés később november 4-re halasztotta. A módosítás indokolása az előkészítő munka elhúzódására, az iratanyag áttekintésére és a minősített iratok felülvizsgálatának előkészítésére hivatkozott. Az új időpont történelmi jelentése sem mellékes: az 1956-os forradalom leverésének hetvenedik évfordulójára esik.[1]
November 4-én a 6-os kartonok, a B-naplók és a H-adattár meghatározott adatait kell közzétenni. A B-dossziék feltöltése ettől a naptól folyamatos, a végső határidő pedig 2027. február 25. Ez a határidő a Levéltár 2026. július 31-én már meglévő anyagára vonatkozik; a később átvett dokumentumok közzététele ezt követően is folytatódik.[5]
Egy eredménytelen keresést ezért fontos a feltöltés állapotával együtt értékelni. Lehetséges, hogy nincs fennmaradt dokumentum az adott személyről, de az is előfordulhat, hogy a hozzá kapcsolódó anyag még nem került fel. A kereső működése és a ténylegesen hozzáférhető dokumentumok köre az indulás után lesz majd ellenőrizhető.
Mit bizonyít egy karton
Ungváry Krisztián a 6-os kartonokról szóló írásában a konkrét bejegyzések jelentőségét hangsúlyozza. A karton bizonyító ereje attól függ, milyen adatok szerepelnek rajta. Készülhetett meghiúsult beszervezésről is, más esetekben viszont például egy iktatott munkadossziéra utaló bejegyzés az érdemi együttműködés bizonyítéka lehet. Az együttműködés tartalmának és súlyának megítéléséhez ugyanakkor a jelentéseket és más kapcsolódó dokumentumokat is vizsgálni kell.[6]
A beszervezés körülményei eltérőek. Voltak, akik meggyőződésből vagy személyes előnyök reményében működtek együtt, mások súlyos kényszer hatására. Ez az egyéni felelősség megítélésénél fontos körülmény, de önmagában még nem mondja el, mi történt a későbbiekben. Ehhez azt is tudni kell, hogyan viselkedett az illető a kapcsolat fennállása alatt. A hálózat működésének megértéséhez pedig a tartótisztek tevékenységét is vizsgálni kell, hiszen ők szervezték és irányították az információgyűjtést. Ha kizárólag az együttműködők nevére figyelünk, a szervezet működésének jelentős része kimarad a vizsgálatból.[4]
A jelentések olvasásánál azt is figyelembe kell venni, hogyan keletkeztek. Az állambiztonság saját feladataihoz gyűjtött információkat, és a feljegyzések ezt a szempontot követték. Ha egy jelentésben az szerepel, hogy valaki elégedetlen volt a rendszerrel, abból biztosan annyi állapítható meg, hogy ezt rögzítették róla. Azt külön kell megvizsgálni, valóban elhangzott-e a neki tulajdonított mondat, milyen helyzetben mondhatta, és hogyan került a jelentésbe. Takács Tibor is erre a forráskritikai munkára hívja fel a figyelmet az ügynökjelentések értelmezéséről szóló előadásának ismertetőjében.[7]
Az óvatosság nem indokolja a dokumentált együttműködés elhallgatását. Ha több egymást megerősítő irat maradt fenn, azokból megalapozott következtetéseket lehet levonni. Ugyanakkor a bizonytalan részleteket nem szerencsés feltételezésekkel kipótolni, különösen akkor, ha egy ember nyilvános megítélése múlik rajtuk. A forráskritikának az a szerepe, hogy az állításaink erőssége megfeleljen a rendelkezésre álló bizonyítékoknak.
A hozzáférés korlátai
A nyilvánosságra hozott iratok egy részében továbbra is lesznek kitakarások. A törvény a közzététel körét adatvédelmi kivételekkel határozza meg, a minősített iratoknál pedig felülvizsgálatra van szükség. Az erre létrehozott bizottság javaslatot tehet a minősítés megszüntetésére, de a döntést nem maga hozza meg.[8]
Az iratok egy része csak a védett adatok kitakarásával tehető közzé. A törvény a 6-os kartonok, B-naplók és B-dossziék adatainak közzétételénél kivételként kezeli az egészségi állapotra, kóros szenvedélyre, szexuális életre és szexuális irányultságra vonatkozó adatokat. A B-naplóknál és B-dossziéknál ezenfelül a megfigyeltekre és harmadik személyekre vonatkozó adatok is kivételt képeznek.[8]
A teljes feltárásnak az iratpusztulás is határt szab. Az 1994-es alkotmánybírósági határozat a III/III. Csoportfőnökség iratainak jelentős megsemmisítéséről és hálózati nyilvántartásának hiányosságairól is beszámolt. A határozat arra is kitért, hogy a megsemmisült iratok mellett fennmaradhattak más szerveknél őrzött anyagok és közvetett bizonyítékok.[9]
Mit jelenthet mindez a családtörténeti kutatásban
Az online hozzáférés azoknak is segítséget jelenthet, akik a saját családjuk múltját kutatják. Előkerülhet egy korábban ismeretlen fedőnév vagy dossziészám, amely alapján már pontosabb levéltári kérést lehet megfogalmazni. A találat így értékes lehet abban is, hogy milyen további dokumentumokhoz vezet el. Közben az azonos nevű személyek elkülönítésére is figyelni kell, hiszen egy gyakori vezetéknév és keresztnév önmagában nem elegendő az azonosításhoz. Az ügynökakták megnyitásától így elsősorban könnyebb hozzáférést és több kutatási lehetőséget várhatunk. Ez önmagában is lényeges változás, még ha nem is oldja meg a múlt feltárásának minden problémáját. Az indulás után érdemes figyelni, milyen dokumentumok jelennek meg ténylegesen, mennyire használható a kereső, és milyen segítséget kap az olvasó az adatok értelmezéséhez. A megismerhető anyag bővülésével pedig arra is nagyobb lehetőség nyílik, hogy az egyes emberek szerepéről pontosabban, a bizonyítékok alapján legyen pontosabb képünk.
Jegyzetek és felhasznált források
[1] 2026. évi LI. törvény 14. és 19. §. Magyar Közlöny, 2026. 135. sz. p. 4585–4586.; 2026. évi LX. törvény a 2026. évi LI. törvény módosításáról, 1–3. §. Magyar Közlöny, 2026. 153. sz. p. 5164. Végső előterjesztői indokolása: Indokolások Tára, 2026. 81. sz. p. 712.
[2] Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára: Az ügynökakták nyilvánossága. A korábbi hozzáférési rendszer bemutatása.
[3] 2026. évi LI. törvény az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének teljes körű feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról, 1. § (2) bekezdés 3., 4. és 7. pont, 14. §. Magyar Közlöny, 2026. 135. sz. p. 4580., 4585.
[4] Uo. 14. § (2) bekezdés c) pont. A szalagokon tárolt adatok természetéről: NEB: a mágnesszalagok nem az ügynöklistát tartalmazzák. ÁBTL, 2015. október 4.
[5] 2026. évi LI. törvény 19. §, a 2026. évi LX. törvény 3. §-ában foglalt módosítással. Magyar Közlöny, 2026. 135. sz. p. 4586.; 153. sz. p. 5164.
[6] Ungváry Krisztián: Ügynökök tanúja könyvet ír. Bálint László: A 6-os karton. Az „ügynökkártya” aduásza? Betekintő, 2017/1. p. 4–5.
[7] Takács Tibor: Miről szólnak az ügynökjelentések? Szempontok az „ügynökakták” értelmezéséhez. Előadásismertető, ÁBTL, 2017. szeptember 22.
[8] 2026. évi LI. törvény 12–14. §. Magyar Közlöny, 2026. 135. sz. p. 4583–4585.
[9] 60/1994. (XII. 24.) AB határozat, Indokolás IV. 2. d), különösen da) alpont.
Felszólalok